Az 1956-os magyar forradalom idején sokan reménykedtek a Nyugat beavatkozásában, mindenekelőtt az USA-tól várva fegyveres segítséget. A segítség elmaradásának több oka is volt, de a legfontosabb: a Szovjetúnió erőfölénye a hagyományos fegyverzet terén.

 

A 2.vh. befejezése után az amerikai, brit és francia hadsereg jelentős részét leszerelték, a Szovjetúnió viszont továbbra is igen jelentős erőket tartott fegyverben,1950-ben pl. még mindig 2,5 millió katonát és 9000 repülőgépet.

Harckocsiban, ha lehet, még elsöprőbb volt a szovjet fölény, így aztán a nyugati stratégák számításai szerint egy átfogó szovjet támadás esetén Nyugat-Európa elfoglalását nem lehetett volna megakadályozni másként, mint atomfegyver bevetésével.

 

Az atomfenyegetéssel azonban csínján kellett bánni: Azt tényleg csak a legvégső esetre, a nyugat-európai szovjet invázió esetére tartogatták. Éppen ezért Truman a koreai háború (1950-53) legnehezebb perceiben is kizárta az atomfegyver bevetését, és leváltotta ehhez ragaszkodó főparancsnokát, McArthur tábornokot. Érvelése szerint az atomcsapások szükségtelenül eszkalálták volna a háborút, és minden bizonnyal kiváltották volna a Szovjetúnió beavatkozását (ebben az időben már szintén rendelkezett atombombákkal), talán nem csak Koreában, hanem Nyugat-Európában is.

 

Truman szerint a koreai háború egyébként is mellékhadszíntér volt – „rendőri intézkedés”-nek nevezte -, Európát tartotta a legveszélyesebb terepnek, az igazi összeütközés legvalószínűbb helyszínének.

Európát, de nem Kelet-Európát. Amikor a magyar forradalom kitört, kiderült, hogy az USA-nak nincs kidolgozott stratégiája egy ilyen esetre, egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy a „rab nemzetek” valamelyike képes lenne ilyen nagyméretű nemzeti felkelésre... 

 

Másrészt a koreai háború presztízs- és embervesztesége miatt az Egyesült Államokban nem volt alkalmas a közhangulat egy újabb jelentős konfliktusba való keveredésre. Részben ugyanezen okok miatt nem vállalt szerepet az USA a magyar forradalommal egyidőben zajló szuezi válságban sem.

Viszont e két esemény tanulságai (a Szovjetúnió erőteljes fellépése és térnyerése) jelentősen járultak hozzá, hogy az Egyesült Államok újra határozottabban vállaljon szerepet a nemzetközi politikai küzdőtéren.

A következő években az USA fokozatosan egyre nagyobb súllyal vett részt a vietnámi háború eseményeiben, de erősítette katonai jelenlétét a Földközi tengeren is, amelynek köszönhetően az 1967-es közel-keleti válságban már teljes mellszélességgel állhatott ki Izrael mellett (amikor a Szovjetúnió beavatkozással fenyegette meg a zsidó államot, a földközi tengeri amerikai flotta riadókészültségbe helyezése visszavonulásra késztette Moszkvát).

A bejegyzés trackback címe:

https://igyvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr884876815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.